A közösségi média veszélyei a filmvásznon

A közösségi média visszafordíthatatlanul életünk része lett. Egy friss felmérés szerint a magyar fiatalok 30%-a már közösségimédia-függőnek tekinthető. De tisztában vagyunk-e a technológia veszélyeivel, miközben élvezzük annak örömét? Nem meglepő, hogy a rendezőket is foglalkoztatja ez a kérdés. Néhány filmet ajánlok figyelmetekbe, melyek talán segítenek jobban megérteni ezt a világot, valamint a jövőt: így lehetünk tudatosabb fogyasztói, felhasználói a közösségi oldalaknak.

szöveg: Merényi Zoltán

Film a Facebook alapítójáról

Jesse Eisenberg, left, and Joseph Mazzello in Columbia Pictures’ “The Social Network,” also starring Andrew Garfield and Justin Timberlake.

2010-ben készítették el azt a filmet, mely Mark Zuckenberg életének egy szakaszát dolgozza fel. Egy fiatal programozó egyetemista 2003-ban az egyetemi kollégiumban néhány társával egy újfajta hálózatot álmodik meg, mely forradalmasítani fogja az emberek kommunikációját. A film három Oscart és több más díjat is szerzett.

Hogy a filmben elénk tárt történet mennyiben felel meg a valóságnak, azt nem tudhatjuk. Aaron Sorkin egy olyan forgatókönyvet készített, mely tele van ügyeskedésekkel, hazugságokkal. Érdekes, hogy Zuckenberg nem perelte be a film alkotóit, pedig a Social Network-ben nem kimondottan jó színben tűntetik fel őt, sokkal inkább egy pénzéhes zseniként, aki céljai elérése érdekében kész átgázolni másokon. Arra is képes, hogy diáktársai ötletét sajátjaként adja elő. Végül pedig kifizetődik ez a magatartás, s néhány éven belül Zuckenberg a világ egyik leggazdagabb emberévé válik. A Facebooknak pedig jelenleg több mint kétmilliárd felhasználója van, vagyis a világ minden negyedik embere rajta van az oldalon.

A film keveset beszél a közösségi hálóról. Én azt vártam volna, hogy az alkotók belecsempésznek majd néhány intellektuális gondolatot arról, hogy milyen hatással lesz a Facebook az életünkre, de mindez elmaradt, helyette jogi csatározásokat láthatunk.

Látvány: 6/10 Üzenet: 5/10

A megosztás törődés

Emma Wattson, akit a Harry Potter filmek Hermionejaként ismert meg a világ, most egy teljesen új szerepben próbálja elvarázsolni a nézőket. Kezdetben fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, de be kellett látnom, hogy sikerült a Párizsban született színésznőnek kilépnie a gyermek- és tiniszerepek közül. Ráadásul nem is akárkinek az oldalán. A Kör című filmben Tom Hanks mellett alakítja Mae Holland kezdő munkavállalót, aki élete nagy lehetőségét kapja, mikor felveszik a Szilícium-völgy egyik meghatározó cégéhez. A történet a közeljövőben játszódik, mikor a közösségi oldalak új szintre lépnek. A Kör nevű vállalkozás működteti a “Való én” oldalt, mellyen milliók és milliárdok osztják meg egymással érzéseiket, vágyaikat, terveiket. Eamon Bailey (Tom Hanks), a cég vezetője tovább álmodja a közösségi oldalt és megalkotja az “őrszemet”, amely egy szuperintelligens kamera kis méretben. Ezeket a kamerákat láthatatlanul el lehet helyezni bárhol a világon. Segítségükkel húsz perc alatt bárkit megtalálhatnak a világban, legyen az bűnöző vagy elveszett családtag. Bailey jövőjében szinte nullára csökken a bűnözés, a világ átláthatóvá válik. A szavazásokat, a közvélemény-kutatásokat pillanatok alatt el lehet végezni.

Mae elvállalja, hogy magára is rak egy őrszemet, így élete minden pillanatát online közvetíti. Ebben a világban megszűnik a magánélet, minden adatot tárolnak rólunk a hatalmas számítógépek. De valóban jó ez a radikális nyitottság? Tényleg jó az, hogy mindenki ismerhet rólunk mindent? Mire használják majd a rólunk gyűjtött adatokat? Ilyen és hasonló kérdéseket vet fel a 2017-ben bemutatott film. Ezek a kérdések már ma is aktuálisak. Online életünket intelligens robotok figyelik. Bármit megnézünk, bármit feltöltünk az internetre, annak nyoma marad – kitörölhetetlenül. Akarjuk ezt? A megoldás az, hogy próbáljuk távol tartani magunkat az internettől, mint a filmben Mae szülei vagy gyermekkori barátja, Mercer? A film nyitva hagyja ezeket a kérdéseket, ugyanakkor el is gondolkodtat: vajon tényleg jó, ha mindent megosztunk magunkról?

Látvány: 8/10 Üzenet 7/10

Vissza a valóságba

A téma kapcsán rám egy 2012-es amerikai film keltette a legnagyobb benyomást. Henry Alex Rubin Lekapcsolódás (Disconnect) című alkotásáról szinte alig lehetett hallani. Én is csak egy hosszabb keresgélés során akadtam rá.

BRAY_20111003_DIS_02093.CR2

A dráma több szálon halad. Három történetet mesél el, de mindháromban közös a kapcsolatok meghidegülése, és a valóságból való menekülés az online térbe. Egy televíziós riporternő új műsorához keres témát az interneten, ahol rátalál egy tinédzser fiúra, aki egy felnőtteknek szóló oldalon árulja testét. Egy édesanya, aki elveszítette egyetlen kisfiát, egy internetes támogatói csoportban próbál vigaszra lelni. Egy középiskolás fiút pedig osztálytársai vernek át egy közösségi oldalon. Mindennapos történetek, de sok bonyodalom származik ezekből a virtuális kapcsolatokból.

A közel két órás film végig izgalomban tartja a nézőket. Rengeteg mély gondolat fogalmazódik meg benne, nem közhelyszerűen. A végső tanulságot az osztálytársak által zaklatott fiú édesapja mondja ki, miután a fia öngyilkossági kísérletet követ el: rádöbben arra, hogy elhanyagolta családját. A kórházban átölelve feleségét, kislányát, a fiú ágya mellett mondja “A világon minden, amit szeretek, itt van velem.”

Jó lenne minden embernek felismerni, hogy az igazi kapcsolatok nem a közösségi hálókon találhatók, hanem a való életben.

Látvány: 7/10 Üzenet: 10/10

Comments are closed.