Igazi művészlélek. A zene, a rajz és a vizuális kommunikáció világában is remekül eligazodik. A Helyes_Beat zenekar vokalistája, a Keresztkérdés énekese, és nemsokára egy – most még titokzatos – szólóprodukcióban is láthatjuk, hallhatjuk. Ő Mészáros Gyöngyvirág, akivel álmokról, tervekről, sikerekről és tapasztalatokról beszélgettünk egy szeles őszi délelőttön.
szöveg: Rédl Katalin • fotó: Sebestyén Gábor
– A tavalyi Szikra díj elnyerése után Keresztkérdés nevű formációtok most a Hangfoglalón kapott egy komoly szakmai elismerést: az Induló Előadói programban beválogattak titeket a húsz támogatandó zenekar közé. Gratulálok!
– Köszönjük! Óriási lehetőség ez nekünk, hiszen minden zenekar egy nagyobb összegű anyagi támogatást kap, amit egy év alatt el kell költeni produkcióra. Az a tervünk, hogy kiadunk egy öt-hat dalos kislemezt, és néhány videoklipet is leforgatunk.
– Vannak már dalok, vagy most kezditek a munkát?
– Daninak (Kübler Dani – frontember) vannak már szövegfoszlányai, de ő az a típus, aki ha leül és nekikezd, akkor abból lesz valami. Ez most szerintem új lendületet ad neki is.
– Nem csak a zenével foglalkozol. Te tervezted például a Baptista Rádió logóját, mi annak kapcsán találkoztunk először. Ez egy „szükséges rossz”, vagy élvezed?
– A grafikai vonal mindig is fontos volt számomra, a zene mellett ugyanis rajztanárit végeztem… csak útközben rájöttem, hogy a zene eggyel fontosabb. Mindig is szerettem rajzolni, festeni, csak
ez, ha profin szeretném csinálni, kicsit több energiát igényelne. Most félállásban mozgóképi grafikai dolgokkal foglalkozom, ami nekem is teljesen új, úgy tanulom, hogy közben csinálom, de szeretem a kihívásokat!
– A zenére hogy gondolsz? Munka? Hobbi? Szolgálat?
– Ez nagyon összetett. Szolgálattal kezdtem az egészet: baptista gyülekezeti énekkarban énekeltem, majd később csatlakoztam a Golgota gyülekezet dicsőítő csapatához. A szolgálat mindig is ott volt az életemben, ami azért is volt jó, mert a szakmai fejlődéshez fontos, hogy rendszeresen énekeljen az ember. Sokat hozzáadott a fejlődésemhez.
– Mindig másokkal énekelsz, soha nem egyedül. Ez tudatos?
– Hmm, ezen én is gondolkodtam már, mert nekem is feltűnt, hogy mindig van mellettem egy erősebb frontember, aki beleáll az élvonalba. Igazából én ettől biztonságban érzem magam, mivel alapvetően egy visszafogottabb karakter vagyok. Ez a felállás felerősít.
– Kisebb a felelősség?
– Pontosan! Jó ráhagyatkozni valakire. Azt érzem, hogy nekem kiegészítő szerepem van: hozzáadok a dolog értékéhez, nélkülem talán kevesebb lenne, de nem én viszem el a balhét. Nem én írom a dalokat sem… Bár ez sem igaz, mert a Helyes_Beatben néha volt szerepem a szövegekben.
– Egyébként írsz dalokat?
– Vannak próbálkozásaim, igen. A dalszövegírás az, ami inkább előjött. Ezen a területen most készül is valami, van egy zeneszerző, akivel együtt dolgozom. Az előző évben szövegíróként dolgoztam neki, és abban állapodtunk meg, hogy ő írja a dalokat, én a szövegeket, és fel is éneklem őket. Csak aztán ő belevágott ezer más projektbe, és egy év csönd után, mikor már azt hittem, hogy az egészből nem is lesz semmi, újra elkezdtük a közös munkát. Most úgy néz ki, hogy talán még idén klipet is forgatunk, és megvan már a következő dalunk.
– Mondhatjuk akkor, hogy szóló- karrierbe kezdesz?
– Ez volt a szívem vágya. Csak hosszú ideig tartott, míg beérett. Most azt gondolom, hogy ezt végre fel tudom vállalni, közelebb került hozzám, és szívesen csinálom. Sokat tanultam azoktól az emberektől, akik mellett énekeltem, és most lettem én is bátrabb.
– A Helyes_Beat és a Keresztkérdés azért két eltérő zenei stílus, hangulat. A saját produkciód melyikhez áll közelebb?
– Sokféle zenét hallgatok, a Helyes_Beat és a Keresztkérdés zenei irányát is szeretem, de a saját zeném egyikkel sem egyezik meg totálisan. Abban mindkettőre hasonlít, hogy igényes és összetett zene, profi zenészekkel. Ami az én zenémet illeti – habár az R&B, neo soul vonal is tetszik, szeretem az elektronikus és a blues, folk stílust is, emellett jazzt is tanultam –, még nem egyértelműen behatárolható a végeredmény, de annyit elárulhatok, hogy igényesen populáris zene készül, amit nem én írok, de rám van szabva.
– Milyen témák foglalkoztatnak? Miről írsz?
– Nem keresztény körökben találkoztam azzal, akivel most együtt dolgozom. Ő nem dicsőítő zenét játszik: a popszakmában mozog. Sokszor nem egyezik a véleményünk dolgokról, van, hogy beleírom a gondolatomat a szövegbe, ő meg visszadobja, és újra kell írnom az egészet. A dal, ami most megjelenik, az útkeresésről fog szólni, arról, hogy bízom valamiben, és ez visz tovább addig, amíg úgy nem érzem, hogy hazataláltam. Elengedés, hit és bizalom abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak.
– Ezek szerint nem kifejezetten keresztény számok lesznek?
– Nem kedvelem a cimkézést, és nem akarom magamat taggelni, hogy „keresztény énekes”. Szeretném, ha ettől a besorolástól szélesebb körökbe is eljuthatnának majd a dalok. Igyekszem egy értékrendet képviselni, olyasmit vinni, ami szerintem kicsit kiveszett az átlagpopzenéből, könnyűzenéből. Azt mondanám, hogy az Isten és ember kapcsolatában az emberi oldalt próbálom megfogni. Amit írok, az nem feltétlen Istenről szól, de megjelenik egy helyes attitűd, egy életszerű helyzet, amivel érzelmileg lehet azonosulni. Nemcsak hívőknek, hanem bárkinek. A következő dal a tervek szerint a szabadságról szól majd. Arról az elhatározásról, amikor végül kilép az ember egy megszokott helyzetből, és így előrébb jut.
– Mi a hosszú távú terv? Inkább a szóló irányába mennél, vagy maradnál a jelenlegi formációkban? Egyáltalán: kizárja a kettő egymást?
– Nem gondolom, hogy kizárná! Nagyon kíváncsi vagyok a Keresztkérdés jövőjére, hogy ez a következő egy év mit fog hozni számunkra. Fontos különbség, hogy amíg a Keresztkérdésben magyarul énekelünk, addig a most születő dalok angol nyelvűek.
– Ezek szerint nemzetközi babérokra törsz?
– Akár (nevet). Szerintem nem baj, ha az ember mer nagyot álmodni. Nem tudom, mennyire lehet Magyarországról nemzetközi szintű ismertséget összehozni. Ha nyílnak ajtók, annak örülünk, ha nem, akkor meg legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk!