A Jelige két évtizede…
Fancsali Gábor a YFC Hungary (Fiatalok Krisztusért Magyarország) kuratóriumi tagja, korábbi igazgatója, a Jelige magazin életre hívója. Miért és hogyan indította el a Jeligét? Az interjú bepillntást enged a 63 számot megért ijfúsági magazin alapjainak lerakásába és megszűnésének okaiba.
szöveg: -háe-
– Hogyan indult a Jelige magazin?
– Amikor a YFC igazgatója lettem a ’90-es évek végén, elkezdtem keresni a hiánypótló missziós eszközöket. Abban az időben a középiskolákban nagyon meghatározóak voltak a fiatalok életében az olyan ifjúsági lapok, mint a 100xSzép vagy a Bravo magazin. Szerettem volna létrehozni Magyarországon egy modern keresztény ifjúsági lapot, ami nem létezett akkoriban. Külföldi YFC misszióknál akadtak erre jó példák, tőlük lehetett ötleteket meríteni. Megszületett tehát a Jelige magazin ötlete. Egy olyan magazint álmodtunk meg, amit a hívő fiatalok az iskolába is elvihetnek magukkal és nem égnek le vele a barátaik előtt, mert jó minőségű, jól szerkesztett, jól megírt kiadvány. A támogatások összegyűjtése és az egész technikai előkészítése nem kis feladatot jelentett, végül Háló Gyula baptista lelkipásztor, író, újságíró főszerkesztésével jelent meg az első magazin.
– A YFC nem kiadó, új terep volt számotokra ez a világ, de első pillanattól kezdve komolyan vettétek magatokat. Ezt üzente a sajtóbejelentés helyszíne, a Pilvax Kávéház is – a lap indulásáról még az MTI is hírt adott. Ez az erőteljes kezdés jó alapot jelentett ahhoz, hogy a Jelige a majdnem 20 éve alatt eljutott arra a szintre, hogy ebben a műfajban a legjobbá vált hazánkban. Milyen korszakai voltak a lapnak, hogyan forrta ki magát ez az egész?
– Nem értettünk a magazin kiadásához és elkészítéséhez. Az első főszerkesztő lerakta az alapokat, de a kezdeti időszakban voltak kilengések: “meredek” cikkek is megjelentek, ami abból adódott, hogy – mivel missziós célokat szolgált a lap-, igyekeztünk olyan témákat választani, ami a nem hívő fiatalokat foglalkoztatta, de előfordult, hogy az egyházi közeg ezt nem vett be könnyen. Egy idő után aztán sikerült megtalálni azt a helyes ösvényt, ami a missziós célokat is szolgálta, de az egyházi közönséget sem akasztotta ki. Azt is meg kellett tanulnunk, hogy a főszerkesztő nem tudja egyedül elkészíteni a magazint, rájöttünk arra, hogy egy önkéntes csapatot kell létrehozni, amelyet lehetőleg a mi céljaink, a mi missziós világlátásunk szerint képezünk ki. Így jöttek létre a médiatáborok. Nagyon megdöbbentett, hogy milyen nagy potenciál rejlik a fiatalokban. Már az első médiatáborban naponta megjelent egy lap és rádió műsorból is számos készült! Amikor így összeállt a csapat, ütőképessé vált a Jelige. A magazin az arculat szempontjából is komoly változáson ment át az évek során, az első évadok meglehetősen hullámzó képet mutattak, mostanra viszont már teljesen kiforrott lett a dizájn, a lapot bátran bármikor oda lehet adni egy nem hívő embernek is.
– Tehát ti magatok hoztátok létre az addig nem létező keresztény ifjúsági újságíró gárdát?
– Igen, mindent a nulláról kellett felépíteni, és akkor még azt sem láttam előre, hogy miből adjuk ki Jeligét. Ez egy hit próba volt. Azt se felejtsük el, hogy az elején hatszor jelentünk meg egy évben, vagyis kéthavonta. Soha sem ment probléma nélkül a kiadás. Egyik alkalommal már nyomdába adtuk az elkészült számot, de nem tudtuk kifizetni. Hihetetlen csoda történt, bejött egy fiatalember az irodánkba, beszélgettünk és amikor megtudta ezt a problémát, megörült, mert már régóta kereste a lehetőséget arra, hogy missziós célra átadja valakinek a nyári külföldi munkájából félretett tizedet. Öt percen belül hozott annyi pénzt, amiből már ki tudtuk fizetni a nyomdát. Ilyen csodák kísérték a Jelige magazin életét. Isten hordozta a kezén az évek alatt, és nagyon sok pozitív dolgot hozott az ifjúság életébe. Nem látjuk a teljes képet, de jól tudjuk, hogy a misszióban mi csak részfeladatokat végzünk, aztán Isten majd megáldja a munkánkat, ha az kedves neki.
– Kuratóriumi tagként te is benne voltál abban a döntésben, hogy befejeződjék a lap pályafutása. Miért?
– A húsz év alatt sokat változott a világ és az ifjúsági kultúra. Az a korszak elmúlt, amiről beszéltem, ma már nem menő magazinnal mászkálni az iskolában. A fiatalok nem olvasnak már nyomtatott sajtótermékeket. A mobiltelefont használják információszerzésre, ez önmagért beszél. Mást kell csinálni, már nem is írott, hanem lejátszható média tartalmat kell létrehozni. A Jelige nem tűnik el nyomtalanul, fent van minden lap a honlapunkon, bármikor meg lehet nézni. Azok, akik ezen nőttek fel, megmutathatják a gyerekeiknek. Mindig aktualizálni kell a missziós eszköztárat, új formákat kell találni és új csapatot kell építeni.
– Ha valaki olyan javaslattal áll elő, ami erre a kérdésre hiteles választ ad, akkor a YFC kész lenne ezt befogadni, továbbra is részt vállalni a keresztény médiaszolgálatban?
– Mindenképpen. Az ifjúsági misszió azoknak a fiataloknak való, akik rendelkeznek elhívással, szabadidővel. A mi generációnk nem is érti már azt a technológiát, ami nekik természetes. A 20 év alattiak is olyan tudás birtokában vannak, hogy ha akarják, akkor simán létre tudnak hozni korszerű média tartalmakat. Reméljük, hogy lesznek új jelentkezők erre a szolgálatra.