Jelige 57., Misszió

“Üres pohárból nem jön ki semmi” – Jézus és a graffiti

17 feb , 2016  

Laura_Bronson_Jelige57_nyito

Különösen az 1960-as évektől kezdett divatirányzattá válni a graffiti, ami sokak számára a rongálás, elcsúfítás szinonimájává vált, míg művelőinek az önkifejezés eszközévé. De lehet-e az evangélium továbbadására is használni? Laura Bronson kanadai keresztény missziómunkással és graffitiművésszel beszélgettünk – szerinte a válasz természetesen: igen.

szöveg: Guti Sándor • fotó: Laura Bronson

– Örülök, hogy végül tudunk  beszélni, még ha kicsit többet kellett is egyeztetnünk.
– Nagyon sajnálom, bocsánatot kell kérnem, egy „őrült”, de hihetetlen jó missziós úton voltam a múlt héten. Rajzoltunk, festettünk gyülekezetekben, iskolákban, és nem igazán lehetett előre beosztani az időt, ide-oda kellett furikáznunk. De most már hazaértem.
– Merre voltatok pontosan?
– Chicagóban és a Missouri állambeli Saint Louisban, kemény környékeken. Sokat festettünk.
– Pénteken, mint  említetted, egész nap egy nagy „alkotást” készítettetek.
– Nagyon pörgős nap volt ez a keresztény graffitis csapattal. Kora reggel keltünk, áhítatot tartottunk, aztán nyolcan létrákkal, állványzattal felvonultunk egy nagy falnál. Óriási felületet festettünk. Egész sötétedésig ott voltunk, mindenki rendesen lefáradt.
– Hogy kezdtél el graffitivel foglalkozni?
– A középiskolás éveimben gördeszkázni tanítottam kisebb gyerekeket. Egyik helyszínen találtam az egyik szobában egy adag arany színű festéket. Megkérdeztem a főnökömet, hogy elkérhetem-e. Ő simán odaadta. Fogtam magam, és a gördeszkámra ráfestettem: „Szeretem Jézust”.
Ezt szerettem volna képviselni, ez jutott először eszembe. Ekkor kapcsolódott össze először a hitem és a művészet. Édesanyám megengedte, hogy otthon, a kertünk hátuljában álló nagy, magas falra rajzoljak. Az első szó, amit oda írtam, a „szabadság” volt, ahogy ma visszagondolok, még nem volt túl szép a mű. Ezek „törtek fel” belőlem elsőre: Jézus, béke, szabadság és ezekhez hasonlók.
– Ott van még ez a felirat a kertetekben?
– Nem, mert már egy héttel később ismét fehérre kentem a falat, és nekiálltam gyakorolni rajta. Újra és újra, csak festettem. Közben imádkoztam: „Tudsz ebben használni, Istenem?” Ekkoriban találkoztam egy másik keresztény graffitissel, Jeff-fel, aki tanítgatott, elvitt gyülekezetekbe.
– Hogy találsz helyet a graffitihez? Van szükséged engedélyre a festéshez?

1IMG_0623
– A közösségi média nélkül nehéz lenne alkalmas falakat találni, de sokan megkeresnek és megbíznak egy-egy munkával. A kertünkben kezdtem, és ahogy elkezdtem képeket feltölteni az internetre, sok helyre meghívtak. Odafigyelek rá, hogy minden esetben törvényesen, engedéllyel fessek.
– Ért már kritika azért, akár keresztények részéről, hogy a művészet ezen ágával foglalkozol?
– Nem, szerencsére megértik, hogy csak a fiatalokat akarom megfelelően megszólítani. A keresztények csak bátorítottak, és egyébként több gyülekezethez hívtak meg eddig, mint más helyekre, tehát a hívők támogatnak.
– Sok helyen beszélsz Istenről a Fiatalok Krisztusért munkatársaként. Hogy kerültél velük kapcsolatba?
– 18 évesen, kilenc évvel ezelőtt kezdtem el a „Keep it real” (Maradj valódi/őszinte) szolgálatot Kanadában a testvéremmel, mivel azt láttuk, hogy sok barátunk elhagyja a hitét. Az fogalmazódott meg bennünk, hogy fontos, hogy az Istenbe vetett bizalmunk valódi, állandó legyen. A nyári keresetem felét arra fordítottam, hogy „Keep it real” feliratú pólókat készítettem. Később több nagy rendezvényen szolgálhattam, az egyik táborban például megkértek, hogy a színpadon mutassak be pár gördeszkás trükköt, és utána osszam meg a bizonyságtételemet a részt vevő gyerekekkel. Majd egy gyülekezet munkatársaként kezdtem el dolgozni. Középiskolások, tinik számára gördeszkaparkot építettünk. Több mint százan kezdtek el ide járni. Sokan, akik láttak minket vagy hallottak rólunk, elkezdték meghívni a saját városukba tinédzserekből álló, tízfős csapatunkat. Részt vettem egy floridai Fiatalok Krisztusért táborban is, ami nagy élményt jelentett számomra, aztán három éve csatlakoztam a csapathoz mint munkatárs.
– Velük szolgáltál a múlt héten is?
– Nem, ők a Gospel Graffiti Crew voltak, keresztény graffitisek a világ minden tájáról. Korábban azt hittem, valószínűleg nincs más keresztény, akit a graffiti érdekel, aztán az interneten rájuk találtam. Nagyon inspiráltak a képeik, videóik. Egy évvel ezelőtt megkerestek és érdeklődtek, nem csatlakoznék-e hozzájuk. Nagyjából húszfős jelenleg a csapat, és mind hősök a szememben. Megtiszteltetés a tapasztalt, olykor híres művészekkel együtt dolgozni. Én jelentéktelen vagyok hozzájuk képest, de Isten mindig bátorít. Mindig Mózesre gondolok, aki nem a saját erejéből kelt át a Vörös-tengeren.
A graffiti azt igényli, hogy szavakkal dolgozzak, én viszont nagyon gyenge vagyok nyelvtanból. Isten mégis, gyenge eszközként is használ. Valamiért újra és újra új lehetőségeket ad, hogy bátran előrehaladjak, és vezessek másokat. Félhetnék is, de tudom, hogy Isten adta a tüzet  a szívembe, és ezt szeretném továbbadni a fiataloknak.
– Európában is jártál tavaly. Milyen élmény volt?
– Szuper volt megismerni a kultúrát, az embereket. Európára gondolva felvillanyozódok. A hálószobámban egy térképes graffitin ez áll: „Imádkozz Európáért!” Ezt is teszem. Már évekkel ezelőtt éreztem Isten hívását az ottani misszióval kapcsolatban. Az az érzésem, hogy lesz idő, amikor sok ember jön majd Krisztushoz a kontinensen, és szeretnék ennek a részese lenni, imádkozom értetek.

1IMG_0706
– Volt valamilyen különleges élményed Magyarországon?
– Rengetegszer átélhettem Isten munkáját. Egyszer azt az üzenetet kaptam a szívembe, hogy célról és reményről beszéljek egy iskolában. Már közben éreztem, hogy amit mondtam, megérintette a fiatalok szívét. Utána néhány tinédzser odajött, és elmondta nekem a saját történetét. Aztán például egy ifjúsági klub, a „Megálló” nyitásánál is ott lehettem. A korábban kínai étteremként üzemelő helyet a város keresztényeknek adta, hogy működtessék. Bátorítottam a tiniket, akik ott voltak, hogy Istennek terve van a klubbal, hívják meg a barátaikat, ne adják fel, imádkozni fogok értük.
– Találkoztam az anyagaitokban a „prófétai graffiti” kifejezéssel. Mit értesz ez alatt?
– Hiszem, hogy meghallhatod, megértheted Isten üzenetét, kaphatsz a Szent Szellemtől valamilyen szót, mondatot a jelennel vagy a jövővel kapcsolatban. Néha imádság, dicsőítés közben mutat meg az Úr olyan grafikát nekem, amit aztán megrajzolok. A New York-i Harlemben egy fiataloknak szervezett táborban egy vezetői alkalom alatt egy szó jutott eszembe: „Justice” (igazság). Én leginkább a társadalmi igazságra gondoltam vagy valami ilyen témára, ahogy aztán festettem a szót. Később meghozták az utolsó táborozónkat: Justice-nak hívták. Mondtam neki, hogy épp akkor festettem számára valamit – ő pedig csodálkozott, hogy honnan tudtam a nevét? Isten üzent.
– Láttalak már prédikáció közben is festeni. Ezt sűrűn teszed?
– Azon múlik, Isten hogyan vezet. Minél több időt töltesz Istennel, annál több mindent helyez el benned. „Üres pohárból” nem jön ki semmi, de hogyha Vele vagyok, imádkozom, Igét olvasok, az ihlet teljesen természetesen „felfakad” belőlem. Budapesten az ifjúsági istentiszteleten nagyon izgatott voltam, mert nagy volt a tömeg, és nem tudtam, mi fog kisülni a dologból. Aztán úgy döntöttem, hogy nem idegeskedem, odaálltam és festettem. A tanítás vége előtt két perccel készültem el a grafikával. Minden összeállt, és amit készítettem, kapcsolódott az üzenethez, ami elhangzott. Máskor egy táborban megkértek, hogy rajzoljak a dicsőítés alatt. Óriási felület volt, így egy társam segített. Bár nem készítettünk előre tervet, a végén a tinik azt mondták a kész műre, hogy látják Jézust rajta keresztül, „megszólítják” őket a képek. Ez hihetetlen jó.
– Mi az életcélod? Mi motivál?
– Hiszem, hogy Isten evangélistának hívott el. Jézusról akarok beszélni mindenkinek, de leginkább a fiataloknak: gyerekektől a fiatal felnőttekig. Tegnap a gördeszkás parkba mentem és egy idősebb kosarassal beszélgettem Jézusról – gyülekezeti alkalom, szervezett esemény nélkül. Kreatív módon szeretném átadni az üzenetet, legyen az eszköz művészet, sport, beszéd vagy zene. Igyekszem szoros kapcsolatban lenni Istennel, és ezt megmutatni másoknak is. Az ő Királyságára akarok koncentrálni.

 


Comments are closed.