Jelige 56., Mozimérleg

Az Oscar idei nyertesei

28 Júl , 2015   Video

Február 22-én rendezték a hollywoodi Dolby Színházban a 87. Oscar-gálát, ahol a 2014-es év legjobb filmjeit
díjazták. Az Amerikai Filmművészetek és Filmtudományok Akadémiája döntését lehet bírálni, de mindenképp
mérvadó abban a tekintetben, hogy milyen trendek jellemzik éppen az amerikai filmipart.

szöveg: Merényi Zoltán • fotó: outnow.ch

Birdman, a legnagyobb győztes

Kilenc jelölésből négyet sikerült megnyernie a mexikói rendező és forgatókönyvíró, Alejandro González Iñárritu vígjátékának, a Birdmannek. A nagyszerű sztárokat felsoroltató mozifilm „A mellőzés meglepő ereje” alcímet kapta.
A főszereplő, Riggan Thomson (Michael Keaton) öregedő színészt játszik, aki nagy sztár volt néhány évtizede, képregényhőst játszott a madárember-trilógiában. Ám az évek során a régi csillag fénye elhalványult, az emberek elfeledkeztek Thomsonról. Hogy népszerűségét visszaszerezze, elhatározza, színdarabot ír a szerelemről, és azzal tér vissza a Broadwayra. Thomson lelke mélyén még mindig Birdmannek képzeli magát, aki erős, sebezhetetlen, szárnyalni képes, de a környezete, családja, munkatársai, kritikusai minduntalan visszarángatják őt a földre.
Birdman
A film bemutatja az általunk csodált sztárok belső vívódásait, hogy ők is csak emberek, félelmekkel és bizonytalansággal élnek, mindennap meg kell küzdeniük a népszerűségért, hogy az újságok címlapjára kerüljenek. Egyik napról a másikra eltűnhetnek a süllyesztőben. Így értjük meg igazán, miért válnak a sztárok különféle függő-
ségek rabjaivá, miért lesznek öngyilkosok. Másrészt nem kell hollywoodi sztárnak lenni ahhoz, hogy átéljük, kemény hely ez a világ. Mindennap meg kell harcolnia az embernek azért, hogy
a felszínen tudjon maradni. Az egyik nap még sikeres, ünnepelt hős pillanatok alatt mellőzötté lehet. Könnyű az élet árnyékos oldalára kerülni. Tapasztaljuk ezt folyamatosan a hajléktalanmisszióban. Jobb sorsra érdemes emberek beszélnek arról, hogy egyik napról
a másikra mindent elvesztettek az életükben. Egy munkahely elvesztése, egy betegség, egy válás mindent tönkretehet az ember életében. A Birdman nem is igazán vígjáték, inkább egy keserédes szatíra, nagyszerű alakításokkal, komoly mondanivalóval.
Nemcsak mellőzötteknek, veszteseknek érdemes megnézni a filmet, hanem mindenkinek. Figyelmeztetés arra, hogy senki sincs biztonságban ebben a világban. Kiszolgáltatottak vagyunk, Isten nélkül összetörünk és elveszünk.

Egy zseni élete az előítéletek között

Nyolc jelölésből csupán a legjobb adaptált forgatókönyvért kapott elismerést a norvég Morten Tyldum életrajzi drámája, a Kódjátszma. A film Alan Turing (Benedict Cumberbatch) életét dolgozza fel.
A zseniális matematikus 1912-ben született, a második világháború idején megbízták azzal, hogy törje fel a németek által használt kódot, az Enigmát. Munkája során olyan gépet szerkesztett, amely a modern számítógépek prototípusának számít. Állítólag felfedezése két évvel rövidítette meg a második világháborút, és több millió ember életét mentette meg. Valószínű jelenlegi világunk is más lenne Turing találmánya nélkül.

(L-R) Keira Knightley, Matthew Beard, Matthew Goode, Benedict Cumberbatch, and Allen Leech star in THE IMMITATION GAME.

(L-R) Keira Knightley, Matthew Beard, Matthew Goode, Benedict Cumberbatch, and Allen Leech star in THE IMMITATION GAME.

Turing a németek titkos üzeneteinek feltörése mellett egy magánéleti titokkal is „harcot vívott”, tudniillik a férfiakhoz vonzódott, ez pedig az elmúlt század közepén még betegségnek számított és elfogadhatatlan volt. A matematikusnak választania kellett a kórház vagy a börtön között. Hormonterápiával próbálták kezelni bajából, végül 1954-ben tisztázatlan körülmények között vesztette életét. Hogy öngyilkos lett-e vagy meggyilkolták, a mai napig nem lehet tudni. A film nem is a kódfejtést állítja előtérbe – bár ez is nagyon érdekes téma –, hanem az előítéleteket. Keresztényként nem tudom normálisnak elfogadni a homoszexualitást, de nemet kell mondanom a homofóbiára, az előítéletekre. A társadalom hozzáállása ehhez a tabutémához nem volt egészséges még néhány évtizeddel ezelőtt sem. Erre hívja fel a figyelmet ez az alkotás. Viszont azt is ki kell mondanunk, hogy a jelenlegi hozzáállásunkkal kezdünk átesni a ló túlsó oldalára. A film érdekes és aktuális kérdéseket feszeget. Mindenképp állásfoglalásra kényszerít. Érdemes elgondolkodnunk és párbeszédet folytatnunk a témáról!

A fizika kizárja-e Isten létezését?

A Kódjátszma mellett A mindenség elmélete is egy zseni életét dolgozza fel. Az idei Oscar legjobb férfi alakításárt járó díját Eddie Redmayne nyerte, aki a világhírű fizikust, Stephen Hawkingot alakítja. A film elsősorban nem Hawking elméleteit mutatja be, sokkal inkább magánéletére, betegségére koncentrál. Sajnos azt kell hogy mondjam, a mai kor átlagemberét ez sokkal jobban érdekli, mint a fizika. Egy különös megjelenésű professzor teljes bénultsággal, kerekesszékhez kötve próbálja kifejezni magát a környezete számára. Szűkös lehetőségei között mégis megtalálja a módját, hogy kommunikáljon a világgal.
A film bemutatja, hogyan uralkodik el a motoros neuronbetegség Hawking teste felett. A tudós azonban nem adja fel. Ledoktorál, könyvet ír, megházasodik, gyermekei születnek. De nemcsak Hawking az egyedüli hős, hanem felesége, Jane (Felicity Jones) is, aki a legnagyobb nehézségek között is kitart férje mellett. Saját céljait, életét háttérbe szorítja, hogy segítse a tudós munkáját.
Számunkra, keresztények számára érdekes lehet az a világnézeti harc, amely Stephen és Jane között zajlik. Jane meggyőződéses hívő, férje ateista. Nem derül ki a filmből, hogy ateizmusa fizikusi mivoltából vagy betegsége el nem fogadásából táplálkozik. Életének egy-egy pontján viszont elbizonytalanodik hitetlenségében, Isten létezésével kapcsolatos szkepszisében.
Megható, szép alkotás a kitartás erejéről, a hűségről és a szellem szabadságáról. Ajánlom mindenkinek megtekintésre!



Comments are closed.